Üdvözlet neked, internet vándora, ki erre jársz. Nagyon megtisztelsz blogom olvasásával.
Én egy átlagos fiú vagyok egy átlagos családdal: van egy apám egy anyám és két testvérem: egy kisebb és egy nagyobb. Egy átlagos házban élünk egy átlagos városban. Átlagos jegyeim vannak és átlagos barátaim, akikkel átlagos témákról beszélgetünk. Átlagos gondolatokkal, átlagos életfelfogással, és átlagos gondokkal amelyek közé tartozik, hogy a szüóleim nem engedik, hogy igyak és cigizzek, mert jaj de szar nekem.
Ez szeretnék lenni, de tudom, hogy már sosem leszek az — és lehet jobban járok.
Máshogy látom a világot, az életet, olyan dolgok is fontosak, vagy jobban megérintenek, amelyek felett mások elsiklanak. Igen, gyenge vagyok, és igen, küszködöm a könnyeimmel, melyek nem kifelé folynak, hanem befelé: túlcsordulásig. Nevezheted emonak, nevezheted másnak. De ha szavak mögé bújtatod a világot, le is korlátozod általa. Megmondod mii meddig tart. Pedig semmi sem addig tart! Minden egy és egy a minden! Jó példa erre az: Az vagy amit megeszel!
Közben elkanyarodtam:
Hiába is próbálom elérni az átlagosságot — legfeljebb csak részben sikerülhetne. Azt hiszem , ha valaki az átlagosságot keresi, az majdnem olyan, minta a tökéletességet keresné, mert ha nem vagy átlagos, akkor tökéletlen vagy. Tehát a fordítottja is mindenképpen igaz kell hogy legyen.
Rólam hiába is kérdezel. Személyem köd burkolja. Néha-néha, ha belekapsz a gondolatfonálba, ami fejemben fonódik életem történetévé érzelmekkel telítve, és ha ezt a blogon, csak egy kicsit is meglátod: örülök. De sajnállak is. Sokkal jobb dolgokkal eltölthetnéd időd, mint a blogommal, kedves olvasó. Élj! Az előnyödre válik.
Itt csak a szenvedés, balsors és keserűség vár rád.
Boldogság termelése folyamatban. Azt hiszem jó úton járok.
Amúgy minden a nézőponton múlik: ha valaki nem átlagos, még lehet átlag feletti, persze ez rám éppen nem igaz. Egy igazi magyar már a katasztrófán is csak nevetni tud, ha csőstül jön. Kár, hogy én nem vagyok magyar, bár ez azért megy.
“Ohne Typen wie dich und mich wär’s doch langweilig.”
Olyanok nélkül mint te meg én ez az egész tök unalmas lenne.
És Bill Kaulitznak igaza van.
Jó olvasgatást: CappyKentucky
