A különös pillanat

Oh méhecske, te aki annyi virág mellett szállsz el, és mégsem állsz meg sehol te. Csak olyan nagyon egyenesen repülsz! Persze nem tudod, hát nem tanultad, hogyan kerülheted ki az akadályokat, gallyakat, virágokat utadból. S bizony egy két illatos porzónak is nekimész. S persze hogy megszereted, s úgy lepihennél, lepihennél rajta, de akkor látod, másik darázs már járt ott, s a te súlyod egyébként is lehúzná a virágot…
Jobb tehát ha tovább repülsz lélekszakadva, repülj mígnem eljutsz valahova, de még te se tudod, addig is gyönyörködj a tájban, ebben a szépségben mert tél idején minden megfagy. És nem láthatod többé!